üzenetküldés

Tápanyag-utánpótlás

A talaj

A törvény szerint a talaj: „a Föld szilárd felszínének élő közepe, amelynek a legfontosabb tulajdonsága a termékenység, feltételesen megújuló erőforrás.”

A Föld képének ez a legkülső szilárd rétege, takarója, amely a növények termőhelyéül szolgál. Alapvető tulajdonsága a termőképessége, életereje, biológiai aktivitása, vagyis az a képessége, hogy kellő időben és szükséges mennyiségben képes a növényeket ellátni vízzel, tápanyagokkal, makro- és mikroelemekkel. Olyan természeti erőforrás, amely az élő és az élettelen földtani természettel, vízzel és a levegővel szoros kölcsönhatásban van.

A talaj az egyetlen szilárd természeti erőforrás, amely megújulni képes. Ha védjük a pusztulástól, az eróziótól, az elsavanyosodástól, fenntartjuk biológiai aktivitását, az élővilágát, megőrizzük szerkezetét, pótoljuk a növénytermesztéssel kivont humuszt, a makro- és mikroelemeket, akkor a talaj képes újra és újra megújulni és biztosítani a rajta élő emberek egészséges életét. (Ellentétben az ásványi nyersanyagokkal, fosszilis energiahordozókkal, amelyek a kitermelés, feldolgozás után – gyakran környezetszennyezést okozva – örökre megszűnnek.)

A földi élet alapvető elemei a fény, a levegő, a víz és a talaj. Minden élőlénynek – közvetve vagy közvetlenül – a talaj nyújtja az élelmet. Ebben az élettel teli közegben körforgás alakult ki. A talaj keletkezésének kezdetén először a fény, a levegő és a víz szétmállasztotta a kőzeteket. Ezzel a mállási folyamattal szabadultak fel azok az anyagok, amelyek táplálékul szolgáltak a különböző apró élőlényeknek, a baktériumoknak, a mikro- és a makroszervezeteknek, amelyek benépesítették a talajt.

A növényi mikroszervezetek szabaddá tették a táplálékot a magasabb rendű növények számára. A parányi állati szervezetek ugyancsak táplálékot adtak a növényeknek. Később megjelentek a bonyolultabb állati szervezetek, amelyek a kisebb szervezetekből és növényi hulladékokból éltek, és tovább gyarapították a talaj tápanyagtartalmát.

A talaj levegőtartalma és a víz körforgása a talajélet elengedhetetlen feltétele. A párolgás a vizet a levegőbe juttatja, ahonnan csapadék formájában visszajut a talajba. A körforgás egyes szakaszaiban használják a vizet a növények, az állatok és az emberek is.

Napjainkban ezek a természetes biológiai folyamatok már nem elegendők ahhoz, hogy eredményesen termeljünk. Sok ezer éve annak, hogy az ember megkezdte kisebb vagy nagyobb felületeken a talaj megművelését és a tudatos növénytermesztést. Ebben a művelésben újabb és újabb tapasztalatokat szerzett, és új módszereket alakított ki azért, hogy a talaj termőképességét növelje. Sajnos sok hibás módszer is kialakult, olyanok, amelyek eleinte igen eredményesek voltak, de későbbi káros hatásukat nem ismertük fel időben. A nagy és minél nagyobb termés és az ebből adódó nyereség elérése volt a cél, és nem vettük figyelembe a talaj minőségének romlását, a talajélet pusztulását, az élettér mérgeződését.

Az ember egészségi állapota végső soron a talaj milyenségétől függ. Hogy ne a növényeket, az állatokat és az embereket kelljen gyógyítanunk, vissza kell adni az anyaföldnek a humuszt és vele a talajéletet.

A Földön kevés hely maradt, ahol még jó minőségű, termékeny talajok vannak. A Kárpát-medence, a Szent Korona országainak területe hála Istennek is az itt lakóknak ilyen.

Kevesen tudják, hogy a világon a Kárpát-medence rendelkezik leginkább olyan adottságokkal, amelyek alkalmassá teszik a legkiválóbb mezőgazdálkodásra. A világ legtermékenyebb medencéje ez. Szakemberek számításokat végeztek, hogy ha megfelelő technológiát alkalmaznának a Kárpát-medencében, legalább 120 millió embert tarthatna el a Kárpátoktól körülölelt terület.

Mi lehet az oka, hogy az itt megtermelt zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, állatok olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek kiemelik őket a mégoly tetszetős, a világ más tájáról hozott termékek közül? Röviden válaszolva, a Kárpát-medence klímája, geológiai és földrajzi adottsága, a talaj minősége és termesztett növényeink, tenyésztett állataink ősi, sok száz éve (vagy akár ezer éve) kialakult alkalmazkodása élőhelyéhez. A mérsékelt éghajlat, a kiegyenlített, szélsőségektől mentes időjárás, a talaj fajlagos víztartó képessége, a napsütéses órák száma, a csapadék mennyisége, az UV-sugárzás olyan környezetet alakított ki, amely egyedi a Kárpát-medencében és máshol ezek az adottságok együtt alig fordulnak elő.

A Kárpát-medencében található Európa egyik legrégebbi kultúrája; a növénytermesztés nyolcezer, a zöldségtermesztés ötezer, a gyümölcstermesztés kétezer évre tekint vissza. A régi korok növényei, szemben a mai monokultúrában tartott, genetikailag sokszor túltenyésztett, homogén állományú, hamar leromlásnak induló fajtákkal, oly mértékben alkalmazkodtak a környezethez, hogy azzal szerves egységet képeznek.

A Kárpát-medencében mint másodlagos génközpontban a különböző kultúrnövények nagyobb változatosságot mutatnak, mint származási helyükön. Így jött létre például a magyarság ősi búza-génkészlete, a „proles Hungarica”. A kontinentális éghajlatú Alföld és peremvidéke a világ egyik legjelentősebb búzatermelő körzete.

Az idősebb generáció még emlékezhet a kiváló tulajdonságú és ízű húsvéti rozmaringra, bőralmára, batulra és társaira. Ősi búzafajtáink – alakor, tönköly, tönke – olyan kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy külföldön állományjavításra használják. Hasonló a helyzet az őshonos állatfajtákkal – a magyar szürkemarha, magyar tarka szarvasmarha, magyar bivaly, különböző rackajuhok, a parlagi kecske, a szőke mangalica, a vörös és a fecskehasú mangalica, a kendermagos, a sárga, a fehér magyar parlagi tyúk, az erdélyi kopasz nyakú, a réz- és bronzpulyka és így tovább.

A Kárpát-medence, a Magyar Birodalom országai évszázadokon keresztül Európa éléskamrájának számított. Itt a lehetőség, hogy most az EU nyugati részének egészséges, ízletes, zamatos bioélelmiszerek beszállítója lehessen.

Ez a különleges tulajdonság a Kárpát-medence földtani felépítésében rejlik.

 

Földtani felépítés

Az Alpok-Kárpátok-Dinaridák által körülzárt Kárpát-medence (Pannón-medence) a Föld belső melegétől jól felfűtött medencealakulatnak minősül. A Föld belső hője a központi magban lejátszódó rádioaktív bomlásból származik. A geotermikus gradiens világátlaga 33 m/°C, ugyanakkor a magyarországi átlag 20 m/°C. Ez azt jelenti, hogy a Pannon-medence mintegy 30%-kal melegebb, felfűtöttebb a világátlaghoz képest.

A földtani és geofizikai (szeizmikus) kutatások kimutatták, hogy a Pannon-medence területén a felső köpenyen (asztenoszféra) „úszó” szilárd kéreg (litoszféra) vastagsága mindössze 25-30 km, majdnem fele a kontinensek átlagos litoszféra vastagságának, amely 50 km. A kéreg és a felső köpeny határán (ezt nevezi a földtudomány Mohorovičič, azaz MOHO-övnek, 50 km mélységben kb. 2000°C uralkodik, nyilvánvaló, hogy egy 25-30 km vastag szilárd kérget magasabb hőmérsékletűre tudja felfűteni a felső köpeny, mint egy 50 km vastagságú földkérget. Ezért van az, hogy a Pannon-medence környezetéhez képest jóval melegebb, felfűtöttebb.

A Pannon-medence területe szilárd kérgének „vékonyságát” a mintegy 15 millió évvel ezelőtt megindult és napjainkban is zajló lemeztektonikai mozgásokkal magyarázzák.

A felső köpeny anyaga (asztenoszféra) magasabbra emelkedésével szilárd kéreg fokozatosan elvékonyodott, és ezzel egy időben a mai medence különböző területei változó mértékben meg is süllyedtek. Ezeket a süllyedékeket a felszíntől több ezer méter mélységig (néhol a 7000 m-t is meghaladó mélységig) tengeri-tavi-folyóvízi-szárazföldi eredetű, döntően üledékes képződmények töltik ki, amelyek a Pannon-medencét övező területek (Alpok, Kárpátok, Bihar-hg., Dinaridák) rendkívül változatos ásvány-kőzettani (és ebből következően sokszínű mikroelem) összetételű kőzeteinek lepusztulásából származnak. A medencét kitöltő kőzetek és az ezekben lévő mélységi (réteg) vizek egyaránt – a korábbiakban lejátszódott geológiai események révén – így aztán az átlagosnál jobban felmelegedtek. Ezek a különböző hőmérsékletű meleg vizek egyrészt hőforrások formájában, törésvonalak mentén a felszínen is megjelennek, másrészt pedig mélyfúrásokkal jutnak a felszínre, magukkal hozva a kőzetekből kioldott, vagy a rétegvizekben oldatban lévő rendkívül változatos, gazdag mikroelem tartalmukat.

Ezek a földtani viszonyok jelentik annak alapját, hogy a Kárpát-medencében – amikor a lengyel és orosz síkság területén a jégkor végén a még zord, jeges időjárás volt az uralkodó, a medencében elolvadt a hó, az itt élő emberek már megművelték a termésföldet. A talajok éppen a medencét körülvevő változatos földtani felépítésű hegyek kőzeteinek mállásából, tápanyagokból, mikroelemekben gazdag kitűnő termőképességűek. A hévforrások, gejzírek, közeli barlangok biztos védelmet, kellemes életteret, megélhetést biztosítottak, a megtermelt bőséges élelmiszerfeleslegből másoknak is jutott. (Vannak, akik ebből eredeztetik a Kárpát-medencében élők hagyományos vendégszeretetét.)

Hazánk legnagyobb kincse, a magyarság ősi jussa a termőföld. Az összes nemzeti vagyonunk egyharmada. A termőföld is azon tulajdonok közé tartozik, melyet külföldi tulajdonos nem vihet ki az országból. Azonban nem mindegy, hogy a tulajdonos a jó gazda gondosságával műveli-e a földet vagy kizsigereli, rablógazdálkodást folytat rajta. Nem mindegy, hogy a magyar gazda tulajdonosa-e a földnek vagy csak bérlője, még rosszabb esetben csak cseléd lehet egykori tulajdonán?

A magyar mezőgazdaság jelenleg egyik legfontosabb feladata a termőföld védelme. Védelme egyben a magyarság védelme, megmaradásának záloga.

Hazánk termőterülete 1940 óta 964 ezer hektárral, a mezőgazdaságilag művelt terület 1889 ezer hektárral lett kevesebb. Ennyit vettek el a globalizáció, az autópályák, ipari létesítmények, bevásárlóközpontok, lakótelepek stb.

Amíg 65 évvel ezelőtt a szántóterület nagysága 5 millió 616 ezer ha volt, az EU már csak 4 millió 513 ezer ha-ra engedélyezett földalapú támogatást, gyakorlatilag ennyit engedélyez. 1 millió 103 ezer hektárral kisebb „élettérre” csökkent a magyarság megélhetése.

A Kárpát-medencében élő népekben már korábban kialakult a földszeretet, a termőföldhöz – melyet érzelemtelien édes anyaföldnek neveznek, mindig is különös kapcsolat fűzte őket. A gazdák gyakran igen nagy nélkülözést is elviselve ragaszkodtak hozzá. Ezért is éreztek szinte elviselhetetlen fájdalmat, amikor a kommunista rendszer erőszakosan megfosztotta őket tőle.

A magyar ember földszeretetének igen szép hitvallását adja Imre József a „Termőföldünk” c. könyvében (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Budapest 1998.): 

„Szeressük a magyar termőföldet és a mezőgazdálkodás minden ágát, nemcsak azért, mert a sok pusztítást, szenvedést ért hazánk mindig a földjéhez ragaszkodó, földművelést szerető parasztságon épült újra, hanem azért is, mert a Gondviselő olyan csodálatos adottsággal és sajátsággal áldotta meg ennek a kis Magyarországnak a földjét, amely az egész világon egyedülálló! Hogy csak néhányat említsek meg ezek közül: nagy sikértartalmú búzánk, vitamindús, kitűnő ízű gyümölcseink, nagy mennyiségű és változatos gyógynövényeink mind-mind talajaink különleges alkotóelemeinek köszönhető.”

De hasonlóan érzelemteli a magyar származású talajbiológus, Francé Rezső (Raul Francé) 1926-ban az Élet a termőföldben c. könyvében lévő vallomása:

„A marék föld, melyet fölmarkolok, egy egész világ, mely nekem és nekünk mindennapi kenyerünket adja meg, minden örömével és gazdagságával együtt.

„Az édes anyaföld, ahová mindannyian egyszer visszatérünk, saját testünkkel is táplálva az utánunk következő életeket. E vékony terítő, az altalaj tükre és a zöld növénytakaró közötti termőföld adja egy nemzet gazdagságát.”

Legnagyobb talajtani tudósunk, Stefanovits Pál a talajélet visszaállításának tíz pontját az ökogazdálkodók is teljes mértékben magukénak vallják.

  • Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amit okvetlenül szükséges!
  • Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről!
  • Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet!
  • Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt!
  • Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván!
  • Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfelesleget okoznál!
  • Ne keverj a talajba olyan anyagot, ami nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed!
  • Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, ami tönkreteszi a talaj élővilágát!
  • A talaj termékenységét őrizd meg és ha lehet, növeld!
  • Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is!

A szakmai intelmek mögül kiérződik a termőföld, a talaj szeretete, a föld iránti aggódás.

De nem csak az agrárszakember, a talajbiológus, a tudós vall ilyen szépen a termőföldről. Két költő, író – mindkettőjük gondolatait tiltották a diktatúrában – akiket csak az elmúlt másfél évtizedben ismerhettünk és szerethettünk meg, Wass Albert és Reményik Sándor.

Wass Albert a Kard és kasza c. regényében így ír:  

„Ennek a mi földünknek olyan az illata, mint maga az élet. Aki beleereszti az eke vasát, az életet szánt magának. S aki kaszája mögött izzad, s tüdőre szívja a mező szagát … az életet szív magába …”

Reményik Sándor a legkeresztényibb magyar költő nem csak „Isten közelébe” jutott el verseivel, de lelke mélyéből feltörő gondolatai emléket állítanak a termőföld szeretetének. Ezzel a verssel is – mint ahogy sírkövén áll – „egy lángot adok, ápold, add tovább”

 

Reményik Sándor: Föld

Alkonybanyúló, fekete szántás,
Őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld, a Te neved.

Szenteltessék meg a Te neved, Föld,
Akiben minden új alakot ölt,
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba.

Ki felszívod az esőt, harmatot,
S ajándokul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó, szent folyamokat.

Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd, hogy megtiporják tisztes arcod.

Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza minket minden út,
Szemünk, habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza.

Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot, örömöt,
Rögöt, munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utána vetnek.

 

A termőfölddel való kapcsolatukat legtömörebben, legrövidebben, de legkifejezőbben a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum főbejáratának oszlopfelirata foglalja össze, melyet igazán napjaink politikusainak kellene megszívlelni: A FÖLD SZERETETE, A HAZA SZERETETE.

Dr. Solti Gábor

 

lap elejére

A talaj termőképességének fenntartása az ökogazdálkodásban

A biogazdálkodást szabályozó jogszabály (2092/91/EGK (1991. június 24.) szerint a talaj termőképességét és „2. A talaj termőképességét és biológiai aktivitását a következőképpen kell fenntartani, illetve növelni:

  • pillangós virágú, zöldtrágya vagy mélyen gyökerező növények vetésforgóban történő termesztésével;
  • a rendelet előírásai szerint termelő gazdaságokból származó komposztált vagy nem komposztált szerves anyag talajba juttatásával, az ökológiai állattartásból származó érett istállótrágya felhasználásával."

A 2. számú melléklet A) részében felsorolt, egyéb szerves vagy ásványi eredetű, trágyázáshoz használható anyag csak olyan mértékben alkalmazható, amely szükséges a vetésforgóban termesztett növények megfelelő tápanyagellátásához vagy a talajjavításhoz, ha ez az a) és b) pont alatt közölt módszerekkel nem lehetséges. Felhasználásukhoz az ellenőrző szervezet egyetértése szükséges.

Komposzt vagy a talajaktiválásra megfelelő – genetikailag nem módosított – mikroorganizmusok vagy növényi alapú készítmények használható. Kőzetlisztből, érett istállótrágyából vagy növényi anyagokból készült preparátumok, úgynevezett biodinamikus készítmények e célra egyaránt felhasználhatók.

A talajba kijuttatott trágya nitrogén hatóanyag tartalma nem haladhatja meg évente és hektáronként a 170 kg mennyiséget.”

A talajok vegyszerekkel történő mérgezése, a mértéktelen műtrágyázás, a növényvédőszerek, a rovarirtók egyre nagyobb mértékű használata megmérgezte az élelmiszereket, rajta keresztül az embereket.

Hazánk legnagyobb kincse, a magyarság ősi jussa a termőföld. Az összes nemzeti vagyonunk egyharmada. A termőföld is azon tulajdonok közé tartozik, melyet külföldi tulajdonos nem vihet ki az országból. Azonban nem mindegy, hogy a tulajdonos a jó gazda gondosságával műveli-e a földet, vagy kizsigereli, rablógazdálkodást folytat rajta. Nem mindegy, hogy a magyar gazda tulajdonosa-e a földnek, vagy csak bérlője, még rosszabb esetben csak cseléd lehet egykori tulajdonán?

A magyar mezőgazdaság jelenleg egyik legfontosabb feladata a termőföld védelme. Védelme egyben a magyarság védelme, megmaradásának záloga. A talaj az egyetlen szilárd természeti erőforrás, mely megfelelő gondoskodással megújulásra képes. (Ellentétben az ásványi nyersanyagokkal, melyek kitermelés és feldolgozás után - gyakran környezetszennyezést okozva - örökre megszűnnek.)

A termőföld termőképességének fenntartását elsősorban ökologikus módszerekkel kell fenntartani. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással a mezőgazdaság további szerkezetváltásra kényszerült. Az intenzív nagyüzemi gazdálkodási mód helyett át kell térni az extenzív családi gazdálkodásra alapozott művelésekre. A műtrágyákkal, növényvédőszerekkel, vegyszerekkel megtermelt nagy tömegű áru helyett kevesebb, de egészségesebb, jobb minőségű élelmiszerekkel lehet csak a fizetőképes piacon maradni. Ezt fogják támogatni és erre lesz kereslet. Ezt támasztják alá az EU 2078/92. sz. Agrár-környezetvédelmi rendelet szabályozásai, fő elvei és prioritásai, valamint az erre alapozott támogatási szempontok is. Ezek egyértelműen előírják többek között az extenzifikálást, a műtrágyák, növényvédőszerek és szintetikus hozamfokozók használatának csökkentését, a biogazdálkodásra történő áttérést, őshonos és veszélyeztetett állatok tenyésztését, stb. A fenti agrár-környezetvédelmi szabályozás a mezőgazdasági támogatás alapja, amelynek célja, hogy kielégítő jövedelmezőségű mezőgazdálkodás mellett a környezetvédelmi irányelvek is érvényesüljenek.

A Kárpát-medence különlegesen kedvező talajadottságai, földtani-földrajzi-éghajlati viszonyai különösen alkalmasak ezeknek az elvárásoknak a megvalósítására. Igy a Kárpát-medence legnagyobb országa, hazánk Magyarország a fenti adottságok mellett rendelkezik még azokkal a gazdálkodási hagyományokkal, tudással, módszerekkel, melyekkel évszázadokig Európa éléskamrájának számított. Most megvan a lehetőség, hogy jó minőségű, a nyugat-európai talajokhoz viszonyítva kevésbé vegyszerezett, mérgezett talajokon Európa számára nem a nagy mennyiségű, hanem a jó minőségű, egészséges élelmiszert adó Kert-Magyarország lehessünk.

Magyarországon jelenleg a mezőgazdaság nyers- és feldolgozott termékei képezik nagyobb részben a megélhetés, a jövedelmezőség, illetve végeredményben az ország gazdaságának alapjait. Ahhoz, hogy a termelők a jó gazda gondosságával végezhessék a megfelelő szintű talaj tápanyagutánpótlást és növényvédelmet, nemcsak a szakmai tudás, hanem a föld szeretete is szükséges.

 

A talajélet visszaállítása

(Dr. Stefanovits Pál, akadémikus)

  • Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amit okvetlenül szükséges!
  • Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről!
  • Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet!
  • Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt!
  • Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván!
  • Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfelesleget okoznál!
  • Ne keverj a talajba olyan anyagot, ami nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed!
  • Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, ami tönkreteszi a talaj élővilágát!
  • A talaj termékenységét őrizd meg és ha lehet, növeld!
  • Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is!

Ahhoz, hogy mezőgazdaságunk eredményes maradhasson az Európai Unióhoz történő csatlakozás után is, egyik legfontosabb feladat a megmaradó, az engedélyezett termőtalaj védelme. Ez utóbbiakhoz néhány adat:

Magyarország mezőgazdasági földterületének csökkenése 1940-2005. között

(Összeállította: Dr. Solti Gábor 2005.)
 
1940.
1960.
1980.
1990.
2000.
2001.
2002.
2005. EU tagállam-ként
Termőterület (eha)
8.698
8.473
8.299
8.236
7.596
7.730
7.732
7.734
Mezőgazdasági művelt terület (eha)
7.553
7.141
6.637
6.473
5.854
5.865
5.867
5.864
Szántó (eha)
5.616
5.310
4.795
4.713
4.500
4.516
4.516
4.513
 
Magyarország földterülete 9303,4 ezer hektár (2005-ben)
Forrás: KSH
Megjegyzés:
  • 2004-ben a szántóföldi bázisterület a 2003. december 13-i Koppenhágai Csúcsértekezleten elfogadottak alapján 3.455 ezer ha.
  • Szántóterület az 1940-es állapothoz képest 1 millió 103 ezer hektárral, kb. 20%-kal (!) csökken.
  • Egy lakosra jutó mezőgazdaságilag művelt terület: 0,61 ha (1990); 0,61 ha (1999).
  • Egy aktív mezőgazdasági dolgozóra jutó megművelt terület: 7,00 ha (1990); 19,9 ha (1999).
  • Egy aktív mezőgazdasági dolgozóra jutó lakos: 12 fő (1990); 34 fő (1999).

Hazánk mezőgazdasági termőterülete 1940-2005. között eltelt 65 évben 964 ezer hektárral, 11%-kal csökkent. Ezen belül is nagyobb arányban, közel negyedével, 22,4%-kal, 1 millió 689 ezer hektárral csökkent a mezőgazdaságilag művelt terület, míg a mezőgazdaságilag művelt területből a legértékesebbnek számító szántóterület is 1 millió 103 ezer hektárral (19,6%) csökkent, és 2005-ben már csak 4 millió 513 ezer hektárt tett ki. Ez a nagymértékű csökkenés már az uniós csatlakozáshoz történő felkészülés (leépülés) eredménye volt.

A koppenhágai, a kormányok részéről kinyilvánított uniós csatlakozási csúcsértekezleten világossá vált, hogy Magyarország az elfogadott álláspont szerint 3,455 millió szántóterülettel rendelkezhet. Ez 2000-hez viszonyítva újabb közel egymillió hektárral, pontosan 926 ezer hektárral csökkenti a szántóterületünket. Pontosabban az EU ekkora szántóterületet engedélyez és erre biztosít támogatást. Visszatekintve, jó két emberöltő alatt 2,161 millió hektárral, 38,5%-kal csökkent a szántóterület. Termőterületünk ilyen drasztikus csökkenése miatt már nincs esélyünk arra, hogy hazánkat Európa éléskamrájának nevezzék, ahogy a Kárpát-medencét kitöltő hazánkat nevezték. Ugyanakkor a nyugat-európai talajviszonyokkal szemben a hazai talajviszonyaink viszonylag kedvező állapota miatt még lehetünk Európa egészséges élelmiszer kamrája, Európa kertgazdasága.

A mezőgazdaság előtt álló egyik legfontosabb feladat a termőtalaj életerejének, termőképességének fenntartása, lehetőleg a környezetkímélő, illetve az ökogazdálkodás feltételeinek megfelelően. Az Európai Unió ökotörvénye szerint a talaj termőképességének fenntartását, biológiai aktivitását, a tápanyag utánpótlását, valamint talajkondícionálását elsősorban szervestrágyák, zöldtrágyák, komposztált szervesanyagok talajba juttatásával kell megoldani. Sajnos ez a megoldás csak korlátozottan áll rendelkezésre. Magyarországon az elmúlt tizenöt évben az állatállomány felére, harmadára csökkent. A 80-as évek elején 8-8,5 milliós sertésállomány jelenleg 4 millió alá, a szarvasmarha létszám kétmillióról 700 ezerre csökkent. Ennek arányában csökkent 17 millió tonnáról 4 millió tonna alá a szervestrágya mennyisége, mely már csak 100-120 ezer ha termőföld trágyázására, a termőterület másfél (!) százalékára elegendő. És a biogazdálkodók számára legfontosabb talaj tápanyagutánpótló anyag, a szervestrágya sem a régi már, akár veszélyes is lehet, ahogy erről a www.hortiworld.nl honlap beszámolt: „Csemegekukoricán, fejeskáposztán és zöldhagymán végzett kísérletek kimutatták, hogy a zöldségfélék képesek felvenni és felhalmozni az antibiotikummal kezelt állatok trágyájából a gyógyszermaradványokat. A kísérleti zöldségfélék, bár kis mennyiségben, szöveteikben felhalmoznak egyes antimikrobiális hatású vegyületeket, így például az egyes sertésbetegségekre adott klórtertaciklint. Ezért az antibiotikummal kezelt állatok trágyájával kevert talajon termelt friss zöldségek az emberi egészségre károsak lehetnek. Különösen a gyógyszer-érzékeny személyekre lehet veszélyes az ilyen zöldségek fogyasztása, de csökkentheti a vírusokkal, baktériumokkal szembeni ellenálló képességet is.”

Megjegyzendő, a talajaink műtrágyázása is jelentősen lecsökkent az elmúlt időszakban. Az 1983-as több mint 1,5 millió tonna műtrágya hatóanyaggal szemben 2002-ben már csak 263 ezer tonnát használtak fel, ami azt jelenti, hogy a korábbi 337 kg helyett 2002-ben már csak 169 kg NPK hatóanyag jutott hektáronként. Ez kevesebb, mint másfél millió hektár műtrágyázására volt csak elegendő.

A komposztálás sajnos nem terjedt el, a talajjavítás szempontjából nem jelentős.

Amennyiben nem áll rendelkezésre szervestrágya, illetve komposzt, felhasználhatók a talajjavításra a mezőgazdasági üzemek ellenőrzött melléktermékei (szaru-, csontliszt, növényi hamuk, fűrészpor stb.) is, ezek mennyisége is jelentéktelen, legfeljebb kertészetekben, földkeverékekben jöhetnek számításba.

Fontosabbak, hatásukban jelentősebbek a talajjavító ásványi nyersanyagok (tőzeg, mészkő, dolomit, szénpor, zeolit, perlit, bazaltliszt, bentonit, alginit stb.)

Mennyiségük igen jelentős. A Magyarországon előforduló 26 féle talajjavító ásványi nyersanyag megkutatott mennyisége mintegy 1,5 milliárd tonna. Hatásuk tisztázott, alkalmazásmódjuk kidolgozott. Sajnos a talajjavítás, a savanyú, homok, szikes talajok javításának mértéke a hatvanas években '63-67 közötti 100-103 ezer hektárról napjainkra ez a tizedére, 10-15 ezer hektárra csökkent.

A talajjavítás szükségességét alátámasztja az a tény, hogy hazánk termőtalajának fele javításra szorul (savanyú, erodált, szikes, belvizes, homok, szervesanyag hiányos).

Dr. Solti Gábor

 


 

Biogazda füzetek 6. szám - Növénytársítások

Általánosan elfogadott álláspont, hogy csak a tápanyagokban, szervesanyagban gazdag, talajlakó élőlényekkel benépesített "élő" talaj biztosítja az egészséges növényi és állati termékeket, és a táplálékláncon keresztül a betegségeknek ellenálló, egészséges emberi életet.

A Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért közhasznú alapítvány a gazdálkodást segítő Biogazda füzetek sorozatban jelentette meg a "Kőzetek és ásványok az ökológiai talajjavításban" c. könyvet. A kiadvány részletesen foglalkozik az ökorendeletnek a talaj termékenységének, biológiai aktivitásának fenntartását szabályozó előírásaival, a talajjavításban engedélyezett anyagokkal, különös hangsúllyal a hazánkban bányászott és forgalmazott kőzetekkel, ásványokkal (pl. alginit, zeolit, agyagásványok (bentonit, kaolinit, illit), vulkáni kőzetporokkal /bazalt, perlit, diatomit, mészkő, dolomit, tőzeg/, ezek alkalmazásának módozataival, dózisával, hatásával.

A kőzetek, ásványok, kőporok mezőgazdaságban történő alkalmazásának lehetőségei ezért is kevésbé ismertek, mivel ezek egy más szakma, a geológia és a bányászat tudományába tartoznak. Bár egyes kőzetek, mint pl. a márga, tőzeg talajjavítási célú alkalmazása több ezer évre tekint vissza, sem az agrármérnökök, sem a gazdák nem rendelkeznek kellő információval a kőzetek hatásmechanizmusáról.

A kiadvány ebben kíván segíteni, hogy az ökogazdálkodók bővíthessék ismereteiket a gazdálkodásban talajjavításra, a talajok biológiai aktivitásának növelésére számításba vehető, engedélyezett, az ökorendelet mellékletében szereplő anyagok tulajdonságáról, talajban betöltött szerepéről.

A mintegy 140 oldalas kiadvány közel ötvenféle kőzet és ásvány talajjavítási hasznosítási lehetőségeit tárgyalja.

A kiadvány megrendelhető a Sárközy Péter Alapítványnál 1 000 Ft áron (2081 Piliscsaba, Wesselényi u. 10., tel.: 06-26/373-743, e-mail: alginit@freemail.hu) vagy megvásárolható az Országos Mezőgazdasági Könyvtárban (Budapest, I. Attila út 93.).

 

lap elejére

 

 
web counter
Design: Mihalec Hedvig, 2006.