Előző
Művilág
Következő

Egyszer volt, hol nem volt egy eszmeáramlat (ideológia!) – talán még akad, aki emlékszik rá –, amely minden áron le akarta velünk igáztatni, de legalábbis át kívánta alakíttatni a természetet. (Legyen szabad megjegyeznem, hogy eközben még az emberi természetet sem sikerült megzabolázni, mint a hírekből hallom.)

Nos, jó ideig aztán más szelek fújtak. Sőt, a különböző árnyalatú zöld mozgalmak egyre harcosabban álltak ki az eredeti élettér megóvása mellett. Mostanság viszont újfent emelkedek útjelzők, de mintha visszafelé mutogatnánk. Ismét az a szép; ami nagy (lásd: Mammut-üzletház); az a jó, ami „mű".

Örüljünk tehát, hogy műközegben nevelik a génbeültetéssel megváltoztatott viselkedésű növényeket, hasonlóképpen mesterséges környezetben az ugyancsak ilyen eljárással javított tulajdonságú állatokat. Eközben számítógépes programok szabályozzák a létezés feltételeit a szaporító telepeken, hogy még a fejét se kelljen törnie a személyzetnek. Újabban ugyanis – hála a haladásnak! – nem csupán a testi fáradozástól, ha nem a gondolkodástól is igyekszünk megkímélni felebarátainkat.

Ennek persze nem csekély az ára, ámde a haszon sem megvetendő. Bízvást sutba hajíthatunk kézi és gépi kapát egyaránt – segít a Monsanto. Magasan képzett szakértői állították elő pl. a Roundup nevű, egyetemes hatású gyomirtószert. Elpusztít ez a Roundup könyörtelenül minden gazt és minden veteményt – kivéve persze azt, amely a Monsanto génkezelt vetőmagjából kelt. Így üt a leleményes cég két legyet egy csipásra. Egyedül az USA-ban évi 25 000 tonnát adnak el a pompás készítményből, s a bőven termő kukoricát vagy szóját és egyéb növényt kitűnően értékesítik. Az már csúnya rágalom, hogy amikor a függőség teljessé válik, az árat úgy emelik, ahogyan éppen kedvük szottyan rá.

Egyelőre vígan megy a fölhajtás (round up eredeti jelentése a marhák fölhajtására utal, amikor bélyegezni terelték őket).

Hajszál a levesben, hogy néhol nem szívesen fogyasztják a génpáncélos alapanyagokból készült ételeket. Egy csapat dühös francia paraszt nemrég földúlt néhány McDonald's üzletet, ahol csupa ilyet árusítottak. Az írek még rajtuk is túltettek: kivágták a Monsanto kísérleti telepén a gyanús növényeket. Ezek azonban jámbor próbálkozások, tőlük meg se hőköl, inkább halad a karaván.

Bosszantó, ha egy-egy kutató ad hangot aggodalmának. Ilyenkor viharsebesen útilaput kötnek a talpa alá, mint tették Pusztai Árpáddal és feleségével Aberdeenben. Úgy kellett nekik! Mi dolog azt nyilatkoztatni a Granada televízió képernyőjén, hogy a génkezelt patkányok utódainak szűkül az agya? Hát feltétlenül okos patkányokra van szükség? Kinek árt az a kis butaság?

Komolyabbra fordítva a szót, ami engem illet, teljesen igazat adok Erwin Chargaffinak, a világhírű biokémikusnak. Nem győzöm eléget idézni baljós mondását: rosszul tette az ember, hogy két magba belepiszkált, az atommagba meg a sejtmagba. Ki tudja, milyen bajok származnak ebből a tevékenységből?

Persze visszájára is fordíthatjuk a kérdést. Ha nincs se génbeüttetés, se vegyszer, akkor miből élnének az óriáscégek? Nyugodjunk csak bele abba, amit Voltaire hirdetetett – némi gúnyos felhanggal –, hogy ez a világ nem jó világ, hanem a lehető legjobb világ.

Dr. Sárközy Péter

Előző
Következő