üzenetküldés

2007

7. Sárközy Péter Tudományos Emlékülés

Kitüntetett: Veress Éva

 

A Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért közhasznú alapítvány Piliscsabán, székhelyén 2007. szeptember 4-én tartotta a Iosephinum Kollégium és Szakkollégium dísztermében az hetedik Tudományos Emlékülést.

 

Az idei program mottója: Biomozgalom – az ökogazdálkodás helyzete. Délután két órára gyülekeztek az ország minden részéből és Erdélyből a vendégek. Öröm volt látni, hogy a Pilisi Biokertész Klub tagjai közül is többen megtisztelték a rendezvényt.

 

A megnyitó után a házigazda Bíró Szilveszter a Iosephinum igazgatója köszöntötte a tudományos emlékülés résztvevőit. A vendégeket a klotild-ligeti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium négy tanulója furulyán előadott erdélyi dalokkal köszöntötte. A művészeti programot Mocsáry Dezső tanár úr szervezte.

A programot dr. Solti Gábor a kuratórium elnökének az Európai Unió és Magyarország ökogazdálkodásáról szóló előadása vezette be.

Jelenleg Európában közel hét és félmillió hektáron folyik ellenőrzött ökogazdálkodás, ennek több mint 80%-a az Európai Unióban. Az évi növekedés két-háromszázezer hektár, az ellenőrzött vegyszermentesen előállított élelmiszerek iránti fokozott igénynek köszönhető.

Sajnos Magyarországon az elmúlt két évben mintegy tízezer hektárral csökkent az ökoterület annak ellenére, hogy a hazai egészséges táplálék iránt elkötelezettek száma nő.

Nagy érdeklődés kísérte a következő előadást, melyet Ángyán József professzor országgyűlési képviselő, a Gödöllői Környezetgazdálkodási Intézet igazgatója tartott az új Magyarország vidékfejlesztési programról. Megdöbbentő tényeket, összefüggéseket tárt fel a program hiányosságaival, ellentmondásaival kapcsolatban.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a vidékfejlesztési programnak a vidék, a vidéken élők érdekeit kellene szolgálnia a családi gazdaságok erősítésével. A kormánynak ez a koncepciója nem ezt szolgálja, hanem a multinacionális cégeket, a tőke koncentrációt és a globalizáció érdekeit tartja szem előtt.

A következő előadó dr. Lucskai Attila a Föld-művelődési és Vidékfejlesztési Minisztérium vezető tanácsosa az ökológiai gazdálkodást szabályozó Európai Uniós rendelet módo-sításáról beszélt.

Kiemelte, hogy Magyarország igyekszik érvényt szerezni annak, hogy a bioélelmiszerek egyáltalán nem, vagy csak maximum 0.1%-ban tartalmazhasson génmódosított szereket.

 

(Mihalec Hedvig felvételei)

A program ünnepélyes eseménye az évente átadásra kerülő Sárközy Péter emlékérem átadása. Ezt a díjat évente egy olyan személy kaphatja, aki a biokultúra, az ökológiai gazdálkodás és a bioéletmód terén kimagasló teljesítményt nyújtott; Sárközy Péter szellemiségéhez méltó módon oktatott, kutatott, gazdálkodott. Az odaítéléséről a korábbi kitüntetettek és a kuratórium tagjai döntenek.


 

Az idei kitüntetett a kolozsvári Bólyai Egyetem professzora dr. Tóthfalussy Veress Éva. Ő volt, aki 1990-ben Romániában elsőként hozott létre biokertész klubot, melyet azóta is vezet. Ebben segítségére volt édesapja a Kárpát-medencei magyar agrárium megbecsült „nagy öregje” aki ebben az évben tölti be kilencvennyolcadik életévét.

 

 

A méltatás előtt dr. Jancsó Miklós kolozsvári előadóművész Áprily Lajos verseiből adott műsort.

Az alapítvány elnökének kérésére – az erdélyi vendégek megkövetésére, a hazai résztvevők emlékezetére – művészi tolmácsolásban olvasta fel Reményik Sándor "Keserű szívvel" című versét.

Keserű szívvel

Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka magyarok:
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ma már a végeken dobog.
Hangos szóval hiába fogadkoztok: hogy „soha!”
s „mindörökké!”
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ott ver, hogy Magyarország nincs többé.

Bennünket összekalapált a bánat,
- Ti atomokra hulltok itten szét.
Egymást farkas-fogakkal tépitek,
Nektek nem volt a nagy lecke elég.
Amerre nézek, amivel a szenvedély
Már előre a más vérébe mártott.

Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka-magyarok:
Az ország szíve, Magyarország szíve
Nem bennetek dobog.
Nem halljátok, mit üzennek a Végek?
Pártatlanul, politikátlanul,
Reménytelenül is miénk – a lélek!

Hangos szóval ne fogadkozzatok:
Hogy „soha!” s „mindörökre!”
Szétporlanak az arany szólamok
Iszapos durva röggé.
Térjetek magatokba.
És próbáljatok önön-magatokhoz
És próbáljatok hozzánk méltók lenni…
Azután jertek minket visszavenni.

.

Reményik Sándor

Az emlékülések hagyományainak megfelelően a laudációt a tavalyi év kitüntetettje, Köhler Mihály olvasta fel.

Veress Évát köszöntötte a Marosvásárhelyi Biokertész Csoport Egyesület elnöke Boros Csaba is, aki kifejtette, hogy méltó személyhez került a kitüntetés, és megköszönte a Sárközy Péter Alapítvány kurátorainak, hogy nem hagyják magukra a határon túli biokultura képviselőit. A kitüntetettnek gratulált a Bioterra főszer-kesztője, Bódis András is.

A program befejezéséül Veress Éva a kolozsvári bio klubról tartott vetített képes előadást. Az Alapítvány vezetői bioélelmiszerekből összeállított büfével látták vendégül a résztvevőket.

Köszönjük Bodnár Györgynek, Hubai Imrének, Kolozsvári Gábornak, Nemes Mátyásnak, Ollé Sándornak, Polyák Máriának, Rózsa Péternek, Szabó Gábornak a biobüféhez adott bio-élelmiszereket, valamint a Parádi és a Budaházi családnak anyagi segítségét.

A 2007. évi emlékülést egyetlen állami (NCA), illetve minisztériumi forrás sem támogatta. Az, hogy idén is megrendezhettük, elsősorban az alapító ifj. dr. Sárközy Péter jelentős anyagi támogatása tette lehetővé.

Dr. Solti Gábor

 

Dr. Veress Éva szakmai önéletrajza

Augusztus 20-án született Nagyenyeden. Egy éves volt, amikor Észak-Erdély visszatért az anyaországhoz. Négy boldog gyermekévet élt meg magyar állampolgárként. Az ezt követő román megszállás alatti Erdélyben szerető családja körében lehetett a nehézségeket elviselni. Erről így írt a „Mit jelent számomra Édesapám, Veress István közelében felnőni” c., az Erdélyi Gazda Veress Istvánt 96. születésnapja alkalmából köszöntő cikkében: „Senki nem válogathatja meg a szüleit, de én mégis jól helyre születtem, ha módomban állt volna sem választhattam volna jobb és szeretőbb szülőket, nagyszülőket. Édesapám mindig rendkívül elfoglalt ember volt, mégis szakított időt a számunkra.”

A természet szeretetét édesapjától örökölte, aki már igen kis gyermekkorától gyakran vitte magával erdei túrára, meg-ismertetve vele a virágok, fák, növények nevét, tulajdonságait, az erdők-mezők állatainak életét. Amikor édesapját 1949-ben Kolozsváron a Zöldségtermesztési Katedrára nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárnak, a lakásuk melletti kertben mintakertet alakított ki, külön parcellákat a két leánygyermeknek.

Veress Éva itt szerette meg a kerti munkát, mely azóta is kedvenc időtöltése. A zöldségféléket, gyümölcsöt maguk termelték meg, a vadhúsokat, halat, a gombát édesapja – aki neves vadász is és a gombák kitűnő ismerője – szállította a család asztalára. Ez vezetett oda, hogy édesanyjától, édesapjától és örmény nagyanyjától sajátította el a magyar és az örmény konyha minden csínját-bínját, a vadhúsok elkészítését. A zöldség, a gyümölcs fogyasztását napi rendszerességgel már gyermekkorától megszokta, és azóta is az egészséges táplálkozás szószólója. Az egészséges táplálkozás receptjeit megosztotta másokkal is.

A Biokultúra újságban a 2001-es változást követően jelentek meg írásai. Amikor a Biokultúra eltávolodott az erdélyi testvérszervektől ezek a cikkek, receptek az Erdélyi Gazdában és a Bioterrában láttak napvilágot. Ezekkel a kerti, konyhai praktikákkal nagyon sok embernek szerzett kulináris örömöket.

A természet szeretete vezette, hogy élethivatásául a biológiát és a földrajzot választotta. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem elvégzése után 1960-tól kutatóként kezdett dolgozni. Ezzel a fizikusokkal, orvosokkal együtt végzett munkájával is szorosan kapcsolódott a mezőgazdasághoz. Munkahelye végig a Bolyai Egyetem volt, ahol a fizikai fakultáson kutató, majd főkutatóként dolgozott, 1995-2004-ig a biológia-geológia kar docenseként, egyetemi tanárként tanított és kutatott. Doktori disszertációját 1973-ban védte meg. Tudományos, oktatói tevékenysége elismeréseként 1991-ben és 1995-ben a SOTE Biofizikai Intézetében, 1997-ben és 1998-ban a DATE Növényvédelmi tanszékén volt vendégprofesszor.

Édesapjától örökölt igényességével, alaposságával, precizitásával végzett kutatómunkája eredményes volt. Ugyancsak tőle örökölt népnevelő munkájának eredményeként 1968 óta rendszeresen közöl tudománynépszerűsítő cikkeket romániai és magyar lapokban, tart előadásokat a népi egyetemtől kezdve az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület (EMKE) által rendezett tanfolyamokon, nőszövetségi összejöveteleken. Tudományos, népszerűsítő munkáját több könyv, több mint 100 tudományos publikáció, több mint 400 népszerűsítő cikk jelzi.

Veress Éva életének ismertetése elkerülhetetlen édesapjáétól, az erdélyi magyar mezőgazdasági tudomány nagy öregjétől, aki még ma is, 97. életévében járva, ahogyan dr. Csávossy György, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének tiszteletbeli elnöke jellemezte: „A munka, a hit és a becsület háromsága” jegyében él és dolgozik. Ez a szoros kapcsolat vonatkozik a romániai biogazdálkodás elindítására, melyben meghatározó szerepük volt. Veress István professzornak 1972-ben már az Agrártudományi Intézet „átszervezését” követően nem jutott tanszék. Annak, aki – amikor Romániában az ötvenes években nem volt elég szakember vagy azok a koncepciós perek áldozatául estek – vezette a Zöldség és Virágkertészeti, a Gyümölcstermesztési és Szőlészeti tanszékeket is, 63 éves korában nyugdíjba kellett vonulnia.

Az új dolgok iránti fogékonysága 80 év felett sem csökkent. Erről így írt: „Az 1990-es fordulat után kerestem a lehetőséget, hogy hol gyümölcsöztethetem tudásom a köz javára. Így, amikor Éva lányom és férje Tóthfalussy Béla javasolták, hogy egy biokertészkedést népszerűsítő, nem kormányzati szervezetet hozzunk létre, Pap Istvánnal együtt azon a véleményen voltunk, hogy legyen ez a Kertbarátok Egyesülete, melyben működhetik a környezetkímélő csoportja is. Így alakult meg 1992-ben a Kertbarátok Egyesülete, és indult be a Kertbarátok Lapja. 1996-ban a Kertbarátok Lapja beolvadt az Erdélyi Gazdába.

Az erdélyi magyar agrárium kiválóságai szorosan kötődnek az 1869-ben alapított Erdélyi Gazdához. Ahogy Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke írta az Erdélyi Gazdától az Európai Gazdáig című vezércikkében (E. G. 2005/12-2006/1.) „a hónapról hónapra a cikkeket beküldő írók mind láncszemei annak a pályának, ami megtartotta és elvezette az Erdélyi Gazdát az Európai Gazdához.” (Az Erdélyi Gazda EU információs melléklete) Veress István professzor ragyogó láncszeme a múlt század közepén erőszakkal megszüntetett Erdélyi Gazda útjának azonban a lap szemléletének kialakításában dr. Sebők Péternek volt meghatározó szerepe.” (Sebők professzor is a biogazdálkodás elkötelezett híve volt. A Sárközy Péter alapítvány ezért a tevékenységéért 2002-ben Emlékéremmel tüntette ki.) Így a romániai ökogazdálkodás megalapítóinak méltán tarthatjuk Veress István professzort és lányát, aki azóta is elkötelezett híve a biogazdálkodásnak, az egészséges életmód meg-ismertetésének, elterjesztőjének. Joggal állíthatjuk, hogy az, hogy ma Romániában már több mint 120 ezer hektáron gazdálkodnak, az nagyban Veress Évának is köszönhető.

A kolozsvári Bioklub 1991. évi megalapítása óta – amelynek azóta is elnöke – Erdélyben még tíz hasonló klub alakult. Közülük azonban a Bioklubon kívül mára már csak az egyesületté alakult marosvásárhelyi csoport él. A többiek, a biokultúra elkötelezett hívei az 1997-ben alakult Bioterra tagjai lettek.

A román oktatásügy mindeddig adós maradt munkája elismerésével. Nem így a biomozgalom, mely 1997-ben a magyar Biokultúra Egyesület Érdemoklevelével, 2004-ben a romániai Bioterra, a Romániai Biogazdálkodók Egyesülete Érdemoklevéllel, 2006-ban Hűségoklevéllel ismerte el a biomozgalomban kifejtett tevékenységét.

Romániában és Magyarországon több tudományos és szakmai szervezet tagja. Így tagja a romániai Regionális Környezetvédelmi Komissziónak, a Romániai Magyar Újságírók Szövetségének, a Kolozsvári Bioklub alapítója, elnöke. Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Biokultúra Egyesületnek volt tagja több mint tíz éven keresztül. Tagja a Magyar Ultrahang Társaságnak, szerkesztőbizottsági tagja az Erdélyi Gazdának és a Bioterrának.

Sokoldalú érdeklődésű, amit hobbijai is bizonyítanak. A környezetkímélő biogazdálkodás mellett – ha ideje engedi – kirándul, szereti a modern képzőművészetet, irodalmat, színházat. Ugyancsak hobbija, bár egyre kevesebb ideje jut kedvenc játékára, a bridzsre. Hiszen az utóbbi időben szinte minden idejét, energiáját leköti 97 éves édesapjának és nagybeteg férjének szeretetteljes gondozása, ápolása.

 

Vissza » Emlékülések

 

 
web counter
Design: Mihalec Hedvig, 2006.