üzenetküldés

2006

6. Sárközy Péter Tudományos Emlékülés

Kitüntetett: Köhler Mihály

A Tudományos Emlékülés az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban 14 órakor kezdődött. A Könyvtár volt Sárközy Péter utolsó munkahelye, ahol az Európai Unió Agrárgazdasága c. szaklap főszerkesztő helyettese volt haláláig. A Könyvtár Sárközy Péter iránti tiszteletből immár harmadik alkalommal bocsátja rendelkezésre helyiségeit az Emlékülés rendezvényére.

A tudományos tanácskozás témája: „Civil szervezetek az ökogazdálkodásért”. A mintegy 60 főnyi vendéget, Sárközy Péter özvegyét, a család tagjait, az alapítvány kurátorait, az előadókat Gulácsiné Pápay Erika, a Könyvtár főigazgatója köszöntötte megnyitójában. Az alapítvány részéről a résztvevőket dr. Solti Gábor, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte. Köszöntőjében kitért a civil öko szervezetek jelentőségére az ökogazdálkodás fejlődésében. Ezt romániai és örményországi példákkal támasztotta alá. (A köszöntő teljes szövege itt elolvasható, ill. letölthető.)

 

A programot Tamás Enikő, az Európai Unió Agrárgazdasága főszerkesztője vezette le

 

Az első előadó Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke volt, aki a Kárpát-medencei Zöld Fórum elnökeként az egészséges táplálkozás, a bioélelmiszer fogyasztás előnyeiről beszélt. Érveit a Leves hazudik c. közismert könyvből merítette. Előadásában kitért az agrár-környezetgazdálkodás fontos-ságára, ebben a Parlament és a kormányzat felelősségére. Előadása végén számos kérdés hangzott el. Mivel parlamenti elnöki elfoglaltságából adódóan el kellett mennie, így minden kérdést nem tudott fogadni, ezért felajánlotta az alapítványnak és a résztvevőknek, hogy a téma folytatására rendelkezésre bocsátja a lakitelki főiskola előadótermét, és felajánlotta, hogy a rendezvényre meghívja azon képviselőtársait, akik fontosnak érzik az ökogazdálkodás fejlesztését. Így talán újra szervezhető lesz az a Parlamenti Biogazdálkodók Baráti Köre, melyet a Biokultúra Egyesület akkori elnöke szervezett meg 2000-2001-ben.

 

Bódi Csaba, a HIPP Kft. igazgatója a Feldolgozók Biokultúra Egyesületének elnöke a bioélelmiszerek feldolgozásának helyzetéről beszélt. Elmondta, hogy 286 bioélelmiszer feldolgozót ellenőrzött a Biokontroll Hungária. (A Minisztérium kimutatása szerint 2005-ben 301 feldolgozó és csomagoló volt.) Közülük az idő rövidsége miatt csak néhányat tudott bemutatni. Kiemelte, hogy a feldolgozóknak értékesítési gondjaik vannak. Valójában több bioélelmiszert tudnának előállítani, mint amennyire igény van. Jelenleg ugyanis a bioélelmiszereket a magas áraik miatt még mindig csak egy szűk réteg tudja megvásárolni. Ez jól látható a nyári időben, amikor pl. a biopiac forgalma jelentősen visszaesik, mivel pontosan ez a tehetős vásárlói réteg szabadságát tölti.

 

Dr. Berta Zoltán, a Bio Drog Berta Bt tulajdonosa, az Egészséges Táplálkozásért Egyesület elnöke a 16 éves ökogazdálkodói és feldolgozói tapasztalatairól szólt. Bemutatta az egyesületét, különösen annak szerepét az egészségügyi intézményekben, főleg az onkológiai központokban, a bioélelmiszerek bevezetésének területén elért sikereiről beszélt. Előadásához hozzászólt Lőrinczné Táborffy Julianna, az Onkológiai Központ élelmezésvezetője, aki az egyesület őszi akció-programját ismertette.

Az utolsó előadó dr. Köhler Mihály ökogazdálkodó volt, aki ismertette az ökogazdálkodásban, kifejezetten a talaj tápanyag-utánpótlásában a riolittufával elért eredményeit. Bár ő nem mint egy civil szervezet képviselője szólt, de az emlékülések hagyománya, hogy az az évi kitüntetettet is felkéri az alapítvány előadás megtartására.

Az előadások végén a hallgatóság soraiból több kérdés, javaslat hangzott el, mely a résztvevők komoly érdeklődését, aktivitását jelezte.

Az Emlékülés záróeseményeként került sor a Sárközy Emlékére, Emléklap és díj átadására. A 2006. évi Sárközy Péter Emlékérem díjazottja és kitüntetettje dr. Köhler Mihály agrármérnök, biogazdálkodó.

A laudációt a hagyományoknak megfelelően az előző évi kitüntetett, Hubai Imre tartotta.

Az Emlékérmet, az Oklevelet és a díjat Bodnár György kurátor adta át.

 

Az Emlékülés zárszavát dr. Solti Gábor, a kuratórium elnöke tartotta.

 

A 2006. évi Sárközy Péter Tudományos Emlékülésen megjelentek a korábbi kitüntetettek. Az FVM részéről dr. Gyurasits Elemér ökogazdálkodásért felelős szakfőtanácsos vett részt (aki elmondta, hogy október 1-től elbocsátották) és dr. Lucskay Attila, aki az agrár-környezetgazdálkodás területén a brüsszeli ügyek intézője volt , ő arról számolt be, hogy áthelyezték.

Öröm volt látni a résztvevők között az egykori Biokultúra Egyesület helyi csoportjainak számos vezetőjét (Daróczi Istvánné Jucika, Töviskes Katalin, Hubai Imre, Pap Mária, Giczi Józsefné, Vereb Dér Ferencné, Parádi Andor), a Magyar Biokultúra Szövetség több egyesületének elnökét (Maya Carmen, Bodnár György, Bódi Csaba). Részt vett a rendezvényen a Hungária Ökogarancia vezetője, Kovács Dóra, az MVH szaktanácsadója, Erdős Péter, dr. Radics László, a MÖGÉRT elnöke.

A romániai Bioterra-t Bódis András vezetőségi tag képviselte.

A 2006. évi Sárközy Péter Tudományos Emlékülést a terembérlet biztosítására támogatta a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM). Készpénzzel támogatták a rendezvényt: ifj. dr. Sárközy Péter, Blandi József (Öko-Lippó Kft.), Ollé Sándor (Piszkei Öko Élelmiszergyártó és Forgalmazó Kft.), Budaházi Antal és felesége, Parádi Andor és felesége, valamint Daróczi Istvánné.

A rendezvény végén a fogadásra készített ételek és italok kivétel nélkül bioélelmiszerekből álltak. Ehhez az alábbiak járultak hozzá:

Ollé Sándor – 15 kg biokenyér és 3 kg biosütemények, Czédulás István Solymár – gesztenyeméz, Bese István Budapest – bálványfaméz, Sára Péter – alma, őszibarack, Hrustinszki Zoltán Albertirsa – paprika, paradicsom, Újfalusi Mihályné Csongrád – kecskesajt, körözött, Halépker Bt. Zselic – mangalicazsír, Vass Imre Szentes – lilahagyma, zöldpaprika, Rosid Kft. Szabadszállás – mángold, Hámori András – 10 liter almalé, Budaházi Antal – paradicsom (sárga, piros), Terjék Miklós Halásztelek – paprika, Garden Kft. – paradicsom, paprika, bazsalikom, Bodor László Csongrád – barack, szilva, biobor, Szita István – petrezselyem, hagyma, paprika, paradicsom, uborka, savanyúság, Hubai Imre – húskészítmények, szalámi, pálinka, kenyér, Bodnár György – kenyér, pálinka, Lévai Pál – somlói bor, szilva, barack, dr. Köhler Mihály – biobor, Rózsa Péter – zakuszka.

Köszönjük nagylelkű támogatóinknak a pénzbeni és természetbeni támogatásokat, mellyel nagyban hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.

Dr. Solti Gábor

 

Dr. Köhler Mihály munkássága

1930. augusztus 5-én született Gyomán, a déd- és a nagyszülők középbirtokosok, 80, 45 és 26 kh szántóterületen gazdálkodtak a Békési löszháton. Apai nagyapja korai halála miatt édesapja iparos lesz, és az örökölt 10 kh földjét művelteti, és a nyári, az őszi betakarítási munkákban maga is részt vesz. Anyai nagyapja mellett gyerekeskedik, akinek gazdaságában a szántóföldi növény-termesztés mellett gyümölcsöse van és állattenyésztéssel is foglalkozik. Gyomán a Hombár és a paraszt Szövetkezeteknek alapító és vezetőségi tagja.

A polgári iskolát Gyomán végzi és azt 1944 márciusában az ország német megszállása miatt tavasszal befejezi. Apjának kijelenti, hogy nem kíván tovább tanulni, ez a szülői elhatározással ellentétes, mivel középiskolába kívánják íratni. Édesapja ezek után odaadja a Német Egyház földjét bérlő társas bolgárkertészetbe napszámosként dolgozni nyár végéig. A nehéz fizikai munka ráébreszti, jobb lesz tanulni.

Szeptember 1-től a Békéscsabai Kereskedelmi Középiskolában kezdi meg a tanulmányait. A háború közeledte miatt egy hónap múlva hazaküldik a diákokat és októberben az oroszok bejövetelekor már a saját földjük művelésében vesz részt. Édesapját 1945. január 5-én német származása miatt malenkij robotra a Szovjetunióba kényszermunkára viszik. Ősszel a család nehéz helyzete ellenére folytatja tanulmányait és átmegy a Békéscsabai Mezőgazdasági Középiskolába, ahová a mezőgazdaság iránti érdeklődése vonzotta. A középiskolai év végén kiköltözik Ókígyósra és a Gr. Wenckheim birtok Ybl Miklós tervezte kastélyába, és a mellette kialakított tangazdaságba. Az első évet itt végzi, 1946 őszén a Szarvasi Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Középiskolában folytatja tanulmányait, ahol 1949-ben érettségizik. A szarvasi tanulmányai jó alapul szolgáltak a továbbtanuláshoz. Érettségi után az Agrár-tudományi Egyetemre Budapestre jelentkezik, ahol elutasítják kérelmét, így kerül a Gyomai gépállomásra gyakornoknak. Majd augusztus végén a Nagyrábéi gépállomásra átirányítják, és rövidesen kinevezik főmezőgazdásznak. 1951-ben ismét jelentkezik az Agrártudományi Egyetemre, és felveszik annak Agronómiai Karára, ahol egy évig nappali tagozaton végzi tanulmányait.

Egy év után tanulmányi halasztást kér, nem várja meg az egyetemen a tisztogatást, és visszamegy a Nagyrábéi gépállomásra előző beosztásába, ahol igazgatóhelyettesi feladatokkal is megbízzák. 1956-ban beválasztják a Gépállomás Forradalmi Bizottságába, emiatt 1957-ben leváltják igazgatóhelyettesi beosztásából. A szakvezetői feladatot 1961-ig látja el, emellett az Agrokémiai Kutató Intézetnek és az MTA Martonvásári Kutató Intézetének külmunkatársa. A szövetkezetek és a gépállomáshoz tartozó volt uradalmi kertészet területén beállított kísérleteket is megszervezte a Kutató Intézeteknek. A kísérletekben műtrágyázás eredményeit, az új búzafajtákat mutatták be, továbbá csicsókafajták utántermesztését végezték és vetőgumót biztosítottak a termelők részére. A csicsókát szörp előállítására használták fel Téri Tibor vegyészmérnök irányításával, és a cukorbetegek számára fontos gyógyhatású készítményt az előállító Budapesti üzem exportálta.

Egyetemi tanulmányait 1958-ban fejezte be Gödöllőn, és szerzett agrármérnöki diplomát. Az egyetem részéről ekkor osztottak ki először mérnöki okleveleket. – írta róla dr. Nagy János egyetemi tanár, rektorhelyettes. 1961-66 között Hajdúszoboszlón a Köztársaság MgTsz-ben, 1966-72 között Hajdú-szováton főagronómus. Doktori értekezését a Növénytermesztés fejlesztése a Berettyó vidékén témakörben írja, és 1967-ben megszerzi a doktori címet a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.

1972 szeptemberében több mint két évtized után kilép a termelésből, és a Debreceni Agrártudományi Egyetemen az Üzemtani Tanszékre kerül kutatói, műszaki-gazdasági tanácsadói és főmunkatársi beosztásba (itt dolgozik nyugdíjazásig). Tovább képezi magát és 1979-ben vállalatgazdasági szakmérnöki diplomát szerez a Debreceni Agrártudományi Egyetemen.

Nyugdíjazása után mezőgazdasági és környezetvédelmi szakértőként szaktanácsadóként tovább végzi a megkezdett feladatokat, és azokat a megváltozott tulajdonviszonyokra alakítja és vezeti be. Említést érdemel a riolittufa őrlemények mezőgazdasági felhasználásának a szennyvizek híg- és almostrágyák hulladékok riolittufával történő kezelésének bemutatása a hazai konferenciákon és külföldi és hazai kiállításokon. Az utóbbi tevékenység értékelését több díj és oklevél igazolja.

Közel kétszáz publikációja jelent meg, mely jól tükrözi széleskörű tevékenységét. 2000-ben, 70 évesen három kötetben foglalta össze a munkásságát, elkészítette számadását, hogy nyomot hagyjon az utókornak. A publikációiból történő válogatás mellett feldolgozta szeretett középiskolájának, a Szarvasi Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Középiskola történetét, a szarvasi gazdaélet hagyományait.

Munkájának mottója a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum főbejáratán lévő oszlopfeliratot választotta: „A Föld szeretete, a haza szeretete”.

Tevékenységét nyugdíjazása után sem hagyta abba, fiatalos lendülettel végzi jelenleg is munkáját. Tevékenységét a továbbiakban az ökológiai szemlélet és a biogazdálkodás iránti elkötelezettség jellemzi. Az ökológiai gazdálkodás területén a riolittufa őrlemények alkalmazásával szerzett országos szakmai hírnevet, főleg azzal, hogy nem csak tanítja, de Tarcalon maga is az ökogazdálkodás szigorú szabályainak betartásával műveli szőllejét és készíti híres bioborát.

Munkásságát a mezőgazdaságban eltöltött ötven éves termelői, oktatói, kutatói tevékenységet negyven személy értékelte. Az egyetemi tanárok, docensek, a termelésben egykor volt kollégái, volt középiskolai tanára mellett geológusok, dr. Mátyás Ernő, dr. Zentay Tibor, dr. Solti Gábor emelték ki azt az úttörő munkát, melyet egy kitűnő agrárszakember a talajok védelme érdekében kifejlesztette és egyedülálló eredményeket elérve ismertté, gyakorlattá tette a zeolit mellett Tokaj másik földtani kincsének, a riolittufának felhasználási lehetőségét.

Dr. Mátyás Ernő, a zeolit atyja így írt Köhler Mihállyal kialakított kapcsolatáról:

„Köhler Mihály előttem azt a magyar mezőgazdasági értelmiséget személyesítette meg, aki a termelés működési gyakorlatába akarta és tudta illeszteni elméleti ismereteit. Zöld, de nem vadász kalapja is gyerekkorom szakértelmet, vezetői erényt, gyakorlati energiát sugárzó gazdatisztjét idézte.

Vonzódása a tokaji hegység ásványi anyagai iránt jól kifejeződik abban is, hogy a pincéje homlokzatára zeolitos riolittufa tömbökből alakíttatott ki bejárati követ, mondván, aki belép, fejet kell hogy hajtson nemcsak borai minősége, de a hegység kőzetei, ásványai előtt is. Ez a gondolkodásmód a hazai föld, a hazai mezőgazdaság körében való állandó vizsgálódása az, ami éltette eddig Köhler Mihály szakmai és emberi szellemét.

Úgy látom, nyugállományába vonulásával sem szűnt meg ez az érdeklődés, ami ténylegesen értelmet ad az emberi élet alkonyi óráiban is az embernek. – Mint aki régen ismerem, csak annyit teszek hozzá, áttekintve közös kutató évtizedeinket: úgy legyen Miska!”

Solti Gábor a biokultúra mozgalomban ismerte meg. Ezen kívül összehozta őket a talajjavítás, a talaj földtani képződményekkel történő javítása.

Kapcsolatukban a találkozási pont a magyar föld védelme iránti elkötelezettség, ennek megoldásának keresése, talajjavítási eljárások kidolgozása. Dr. Köhler Mihály agrármérnökként elkötelezettként ismerte a magyar földet. Ennek védelme, a talajjavítás, az agrogeológiai kutatások iránti lelkes elkötelezettségét Prettenhoffer Imrétől kapta. A hozzá fűződő szakmai baráti kapcsolata megszabta további útját. És ezen az úton találkozott a geológiával, a riolittufával, itt találkozott életük.

Fáradtságot nem kímélve vett részt a Biokultúra Egyesület rendezvényein. Szakmailag megalapozott, jól előkészített, termékekkel, termésismertetőkkel, demonstrációs anyagokkal kísért előadásait érdeklődéssel hallgatták a résztvevők. Mások előadásait elmélyülten figyelte, hozzászólásait bölcs megfontoltság, udvarias, de határozott kritika jellemezte. Hozzászólásaiba is beleszőtte a riolittufa, a komposztálás fontosságát.

Szakmai életútja – agrárium, földtani-bányászati-ökogazdálkodás, bioélelmiszer (biobor) – példázza azt a ma divatos interdiszciplináritást a más szakterületek megismerését, magas színvonalon történő művelését, melyet ő már több évtizede megvalósított.

Remélem, eddigi életművének összefoglalása csak egy életútszakasz összegyűjtése, bízom benne, hogy a jó Isten még hosszú termékeny éveket ad számára. – kívánta dr. Solti Gábor 2000 szeptemberében a Biokultúra Egyesület akkori elnökeként.

A magyar haza, a magyar föld, a mezőgazdaság, a magyar vidék iránt elkötelezett szakember, aki életével példát mutatva él, tudását önzetlenül továbbadva nevelt, oktatott, kutatott és saját példáján, gazdaságában is igazolva a biogazdálkodás iránti elkötelezettségét. Ezek tették méltóvá, hogy a Sárközy Emlékérem Bizottság, a kurátorok és a korábbi kitüntetettek a 2006. évi Sárközy Emlékérmet dr. Köhler Mihálynak ítélték oda.

 

 

További munkájához sok sikert, életkorhoz igazított lendületet, jó egészséget és sok örömet a bioszőlészetének műveléséthez!

Hubai Imre

 

Vissza » Emlékülések

 

 
web counter
Design: Mihalec Hedvig, 2006.