levélküldés

Tíz éve hunyt el Sebők M. Péter neves agrárszakember

(1924–2003)

 

Nemrégiben Sebők Péter emlékünnepélyen vehettek részt az érdekeltek, melyet a IV. Kolozsvári Magyar Napok keretében rendezett a Kolozsvár Társaság. A rendezvényen ott voltak Sebők M. Péter volt tanítványai, munkatársai, barátai, valamint számos érdeklődő. Fontossági sorrend nélkül megemlítem: Farkas Zoltánt, Barazsuly Emilt, Lőrincz Piroskát, Albert Imrét, Wallasek Istvánt, Somai Józsefet, Vincze Máriát, Orbán Sándort, Kürti Miklóst. A Sebők családot unokája, Tunyogi Enikő és fiának sógora, Dogi András és felesége képviselte. A rendezvény házigazdái voltak: Farkas Imreh Mária és Bódis András.

Farkas Imreh Mária megnyitotta a megemlékezést, ismertette a programot és átadta a szót Veress Évának, aki felolvasta Csávossy Györgynek Sebőkről írt méltató szavait, amelyet az alábbiakban fogunk közölni.

 

Emlékezés dr. Sebők M. Péterre

Paradoxon, de a legnehezebb az igazi emberekről megemlékezni, főleg a szerényekről, amilyen dr. Sebők M. Péter volt. 1924-ben született Kolozsváron. Szülővárosában a Református Kollégiumban érettségizett 1942-ben és ezt követően elvégezte a Mezőgazdasági Akadémiát. 1974-ben megszerezte a mezőgazdasági tudományok doktori címet. 1986-os nyugdíjazásáig előadótanár volt a növénynemesítési, majd a földművelési tanszéken. Professzorként is kerülte a reflektorfényt, bőven elég volt számára az, amely a tiszteletből és elismerésből feléje sugárzott. Talajtanos volt elsősorban, de széles agrárműveltsége révén igazán ráillett volna az ismert ,,gazda” megnevezés is. Sokrétű tudás állandó és minden újdonság iránti érdeklődéssel párosult. Emlékezzünk csak arra, hogy ő lett a hazai biokultúra egyik leglelkesebb pártolója. A tudományban nem ismert dogmát, az állandó haladás híve volt. Hét szakkönyvet jelentetett magyarul és románul, többségükben társszerzőkkel.

Nem vállalt a közéletben vezető szerepet, de ízzig-vérig társadalmi beállítottság jellemezte. Nyomon követte volt tanítványai szakmai pályafutását, sokakkal tartott fent kapcsolatot és mindenben bámulatos emlékezőtehetsége segítette. Alapos volt és ezt másoktól is elvárta.

A RMGE-nek nélkülözhetetlen segítséget jelentett, mindig lehetett számítani rá, az Erdélyi Gazda szerkesztőbizottságának tagjaként ő volt a legjobb értelemben a ,,vélemény”. Elég volt telefonálni neki, máris felpattant kerékpárjára és a város másik végéről bekarikázott a szerkesztőségbe.

Az RMGE tanácskozásain példamutató erkölcsi magatartás alapján az őszinte szókimondást képviselte, és azt várta el másoktól is. Korrekt volt, mindenben csak tiszta ügyet pártolt, de nem lobbyzott és nem intrikált.

Talán a jóakarat, a segítőkészség volt legkiemelkedőbb személyi tulajdonsága, de egyiket sem gyakorolta látványosan. Emlékezőképessége jóízű humorral párosult. Természetesen, mint senki sem, ő sem volt tökéletes, de ha visszagondolok rá, nem tudok semmilyen hibát felidézni, nem emlékszem csak arra a kitűnő emberre, aki Sebők M. Péter, a jó barát volt. A lelkes, a vidám, a derűlátó, a lélekben örök fiatal. Ő volt az, aki a régi nagy ,,emgések” sorába emelkedett. 2003 májusában hunyt el. Hiányát ma is érezzük.

 

Ezután Bódis András számolt be mindarról, amit számára Sebők M. Péter, mint tanár jelentett a főiskolai évek alatt. Beszámolt a Bioterra civil szervezetben eltöltött közös munkájukról, amiben Sebők M. Péter fáradhatatlan volt és sokat tett a közös ügy érdekében.

Farkas Imreh Mária összefoglalja a Sebők életművet és elmondja, hogy miután Veress István a nyolcvanas években elindította Erdélyben több mint 20 cikkével a biokertészet népszerűsítését a Falvak Dolgozó Népének hasábjain, a 90-es évek elején Veress Éva és Tóthfalussy Béla egy éven keresztül heti rendszerességgel, esetenként 10 percben népszerűsítették a biomozgalom módszereit, Sebők M. Péter vette át a stafétabotot, és sokat tett a biomozgalom kiteljesedéséért, Albert Imre és Bódis Andrással vállvetve. Munkájának elismeréséül Sárközy Péter emlékéremben részesült 2002-ben.
Ezt követően hozzászóltak volt tanítványai, kollegái, munkatársai. Anélkül hogy a hozzászólások sorrendjét követnénk, hadd jegyezzük meg, hogy a tanártársai közül Antal András beszélt róla, aki 1949-től nyugdíjazásáig (1986) kollégája volt. Méltatta Sebők M. Péter érdemeit: számos tankönyvnek társszerzője volt, és 1990 után aktív résztvevője az Aranykalászos gazdatanfolyamoknak, a Kiskertészek téli tanfolyamának és az illyefalvi Gazdaképző iskolának. Az Erdélyi Gazda újraindítása után annak szerkesztésében aktív szerepet játszott. Elmondta azt is, milyen nagy veszteség érte tehetséges fiának, Péternek elvesztése miatt, aki biciklivel közlekedett a Petőfi utcában és egy teherautó gázolta halálra.

Orbán Sándor azt hangsúlyozta, hogy Sebők M. Péter nagy hangsúlyt fektetett a helyes magyar szakkifejezések használatára, mai napig is abból élünk, amit tőle tanultunk.

Vincze Mária azt hangsúlyozta, hogy milyen nagy segítség volt számára Sebők M. Péter, amikor fiatal végzettként elkezdte főiskolai tevékenységét. Biztatást kapott tőle és átsegítette a kezdett nehézségein. Munkáját nagyfokú igényesség jellemezte, sokat tett az agrárközösségért, soha semmilyen közösségi munkát nem utasított vissza.

Veress Éva elmeséli azokat az emlékeket, amit közös munkájuk alatt gyűjtött. Megállapítja, hogy sem előtte, sem pedig utána olyan lelkiismeretes külső munkatársa nem volt, aki nemcsak nevét adta a közös dolgozatokhoz, hanem részt vett a terepmunkában, a dolgozatok összeállításában, az eredmények feldolgozásában, azok statisztikai kiértékelésében. Miután ezek szerződéses munkák voltak, minden évben jelentést kellett írni róluk. Ultrahanggal kezelt növény magvakat: cukorrépát, paradicsomot, különböző nehezen csírázó fenyőmagvakat, szelíd gesztenyét vetettek el különböző helyszíneken: Kolozsváron, Szalontán, Nagybánya környékén, és figyelemmel követték a növények fiziológiai mutatóit, illetve mérték a terméseredményeket. Hangsúlyozta, mindannak dacára, hogy az utolsó években voltak ugyan nézetkülönbségek a lapszerkesztés és egyéb téren, mindezek eltörpülnek azon az értékek mellett, amiket együtt alkottak.

Ide kívánkozik részemről még egy kedves történet. Húgom két gyermekével (Eszter és Janó), akik minden nyarat a nagyszülőknél töltöttek, nyaranta kijártunk a kolozsvári kísérlet színterére, a Gorgó völgyébe, elmagyaráztam nekik, mi a kísérlet lényege és mutattam látjátok, hogy a kezelt variánsok jobbak, mint azok, amelyeket nem kezeltünk ultrahanggal. A gyerekek türelmesen végighallgattak, majd játszadoztak addig, amíg én a biometriai méréseket elvégeztem. A nyaralás végén megkérdeztem tőlük, mi tetszett legjobban kolozsvári tartózkodásuk alatt. Biztosra vettem, hogy a nagyapjukkal (Veress István) folytatott valamelyik kirándulás lesz a nyertes. Nagy meglepetésemre kórusban zengték, hogy a keresztanyu kísérlete. Úgy érzem, több mint 51 éves tudományos tevékenységemnek ez volt a legnagyobb elismerése, amit a dr. Sebők M. Péterrel közös kísérletért kaptam a gyerekektől, megjegyzem akkor még egyikük sem volt iskoláskorú.

Hasonló kedves történetek fűznek minket Péterrel össze. Még csak azt szeretném hangsúlyozni, rendkívül jó volt a humora, valahányszor meglátogatta Édesapámat, mindig felvidította.

Bogdán Imre Sebők M. Péterről beszélt, a vadászkollegáról, akivel sok közös vadász élményben volt része. Farkas Zoltán jóllehet nem volt tanítványa a professzornak, de az Erdélyi Gazda szerkesztőségében és az RMGE-ben, a Szász Pál Baráti Társaság keretében sokat dolgoztak együtt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felesége, Sebők Klári is igen jeles oktató és kutató volt ugyanazon főiskolán, akire diákjai szeretettel emlékeznek.

Wallasek István elmesélte, nagyon sokat segítettek neki azok a tanácsok és könyvek, amit Sebők professzortól kapott, abban a nehéz időszakban, amikor az Erdélyi Tudomány Egyetem csíkszeredai részlegén vidékfejlesztésből kellett előadást tartania a diákoknak.

A család részéről Dogi András azt hangsúlyozta, hogy nyugdíjas éveiben a Kidében vásárolt hétvégi kertet művelte nagy lelkesedéssel, és itt állította elő az egészséges táplálkozás alapanyagait családja részére.

Végül az unoka könnyekkel a szemében köszönte meg, hogy ilyen kedves élményben lehetett része és olyan titkokat is megtudott szeretett nagyapjáról, amit eddig nem ismert. Köszönte a szervezőknek a szép megemlékezést és kimentette édesapját, aki akkor éppen külföldön tartózkodott és emiatt nem vehetett részt az ünnepségen.

 

Sebők M. Péter ars poetikája
(megjelent az RMGE évkönyvében, 2000-ben)

Sokévi szakmai tevékenységem folyamán megfogalmazódott gondolataimból:

1. Igyekezni kell, figyelemmel kísérni minden munkatárs véleményét, elemezve azt, felhasználva az adott kérdés megoldásánál, és megkeresve az általánosítás lehetőségeit és korlátait. Mindenkitől lehet tanulni!

2. Minden „új” iránt érzékenynek kell lenni, akkor is, ha az első pillanatban lehetetlennek tetszik. Körültekintően elemezni kell a lényeget és az apró részleteket is.

3. Bármilyen új eljárást, módszert, technológiát, anyagot először korlátozott mértékben kell kipróbálni, esetleg több változatban, és a szükséges tapasztalat kialakítása után rátérni annak nagyobb méretekben való alkalmazására. Csak így lehet elkerülni a felesleges kockázatot, a káros sikertelenséget.

Mindnyájan feltöltődve hagytuk el a termet és annak tudatában, hogy van még mit tanulni jeles elődeinktől.

Összeállította: dr. T. Veress Éva és Márton Ágnes

 

lap elejére

 

 
web counter
Design: Mihalec Hedvig, 2006.